Gyerekkoromban volt pár jobban sikerült rajzom, de az évek során eltávolodtam ettől a tevékenységemtől. Nem volt rá időm és őszintén szólva nem is éreztem már késztetésem sem arra, hogy rajzoljak.
Aztán 2014-ben kattantam kicsit. Régóta szerepelt a bakancslistámon egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon való részvétel. Portrét rajzolni a legnehezebb dolog és arra gondoltam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom, így 2014 áprilisában elmentem a Dinamikus Rajztréning tanfolyamára ahol két napos csodában volt részem. Aztán ugyanitt elvégeztem a festős tanfolyamot is. Itt viszont jön egy kis csavar, mert nem az ott megtanultak szerint festek, hanem csak úgy hasraütésszerűen és élményből.
Úgy gondolom, hogy ez a tanfolyam azért jött az életembe, hogy bátorságot, önbizalmat adjon és utat mutasson nekem a jövőmet illetőleg. Enélkül soha nem fedezhettem volna fel, hogy a festést nekem találták ki! Olyan energiákat mozgat meg bennem, amit álmomban sem gondoltam volna.
A kavicsfestéssel internetes böngészésem során találkoztam először. Egy kavicskaktuszt láttam meg és a homlokomra csaptam…micsoda remek ötlet! Ezt én is ki szeretném próbálni!
Az első festett kövem egy kis katicabogár volt, aztán jöttek más egyszerű karakterek. Az akkori próbálkozásaim mai szemmel kicsit viccesnek tűnnek, de én ezekre is jó szívvel gondolok vissza. Valahol nekem is el kellett indulni. :D
Az évek során kavicsgyűjtő szenvedélyem is egyre nagyobb méreteket öltött. Mára több száz darabos készletet halmoztam fel és ezekből választom ki az aktuális munkámhoz a legmegfelelőbbet.
Nagy szerencsémre a családom maximálisan támogat mindenben és ők már természetesnek veszik, hogy mindenhol a köveimet „kerülgetik”.
Szívmelengető amikor a lányaim a kabátzsebükbe rejtenek egy kis kavicsot és ezt mondják…Anya, ezt neked hoztam, ugye milyen szép?
Természetesen a párom is besegít. Ő a mechanikai műveleteket igénylő feladatokat végzi, olyanokat amikhez én nem értek, mint pl. a vágás, a csiszolás.
Nincs kedvencem a munkáim közül vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig az aktuális munka a kedvencem.
A termékeim különlegessége magának az alapanyagnak (is) köszönhető, mert a vevőim szerint extra klassz dolog vászon alap helyett kavicsokat használni.
A termékeim vonzereje még a színekben, a formákban és a ráfestett ábrákban is rejlik sőt mi több az emberek a lelkemből is kapnak a köveik mellé egy darabot.
Az ecsetvonások lassan befedik a natúr kavicsrészeket és a színek által a kövek teljesen új külsőt kapnak. Mintha a gyerekeim lennének, nagy gonddal öltöztetem őket „új ruhába” és csak akkor engedem ki őket a kezeim közül, ha tökéletesen elégedett vagyok a végeredménnyel.
Ha megkérdezik mivel tudnám leginkább jellemezni a munkám akkor mindig Milton Glaser megállapítása jut eszembe, mely szerint
„Háromféle reakció létezik az alkotásokra az igen, a nem és a hűha…a HŰHA a cél!”
S itt akár be is fejezhetném a mondandómat, de még nincs vége.
Aki fest, az tudja, hogy a festés az bizony egy magányos műfaj.
Én viszont vágytam rá, hogy a festés fortélyait mások is megismerhessék, ezért elkezdtem kavicsfestő workshopokat tartani gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. És ekkor éreztem azt, hogy igen...én érzésekben ide akartam eljutni!
Mivel nem mindenki tud egy meszebbi workshopra eljutni, ezért életre hívtam a Művészfabrikálót, amely lépésről-lépésre megtanítja az érdeklődőknek, hogy hogyan tudnak teljesen kezdőként kavicsfestményeket alkotni.
Mert hiszem azt, hogy mindenki tud festeni, csak meg kell mutatni nekik a hogyant.
Innentől viszont a te történeted kezdődik...
Töltsd le most a Művészfabrikáló INGYENES különkiadását - az Anyáknapi orgonafestmény útmutatóját és válj te is művésszé! KATT IDE!
Ha tetszett az ötlet, nézz körül a blogomon hasonló tartalmakért!
Várlak szeretettel a facebook csoportomba akár kavicsfestőként, akár nézelődőként, de érdeklődsz a kavicsfestés iránt: facebook csoport itt
