Az épületet ábrázoló festett kövek kulisszatitkai
Amikor felkérést kaptam a pápoci kápolna és a hermánszegi harangláb megfestésére akkor még nem gondoltam, hogy ez a két épület tanításokkal és meglepetésekkel is fog nekem szolgálni.
Az egyik az volt, hogy bár ránézésre nem úgy tűnt, de fel kellett ismernem, hogy hasonlóan mint egy portrékészítés ez iszonyatosan kötött munka. Persze, így utólag már látom, hogy a vonalaknak pont ott és pont úgy kell lenniük, mint a referencia képeken, de ez első látásra nem is tudatosult bennem.
Ez volt az első olyan munkám amelyben vonalzót kellett használnom a hosszabb egyenes vonalak előrajzolásához és a hosszú kerítéshez is, de a többi főbb vázvonal szabadkézi rajzolás.
A vonalzózás egy egyenetlen felületen, jelen esetben ezeken a köveken nem mindig volt egyszerű feladat.
Arra kifejezetten büszke vagyok, hogy a milliméteres "vastagságú" kerítéselemeket előrajzolás nélkül festettem fel és nem is annyira görbék :D
A festés során az árnyékok színezése is tartogatott némi meglepetést. A referencia képeken mindenhol szürkék az árnyékok. A festményen a szürke árnyékolás kifejezetten lehangoló látványt nyújtott, ezen változtatnom kellett.
Mi lehet olyan szín amely nem túl harsány, kellemes a szemnek és a szürke árnyalatokat vidámabbá varázsolja? A narancs árnyalataira váltottam a legtöbb szürke színt, így máris vidámabb és élettel teli lett az egész összkép.
Amikor a hermánszegi haranglábat festettem, akkor már jó pár munkaóra elteltével vettem csak észre azt, hogy egy Photoshoppolt képet használok referenciának, amibe a magyar zászló színei úgy van beleszerkesztve, hogy a kerítés betonrésze a piros, a járda a fehér és a füvesítés pedig a zöld szín. Ez annyira megtetszett, hogy én is belevettem a kép felépítésébe. Ezzel a festmény kapott még egy plusz egyediséget.
A kavicsfestés során azért az idegzetemnek is hét próbákat kell kiállnia :D
Kb. amikor félkészek voltak ezek az épületes festmények, akkor legszívesebben kidobtam volna őket a kukába, hiszen azon állapotukban pocsékul néztek ki! :D De tényleg! Szeretem, ha gyorsan kézzel fogható eredményt tudok elérni...na ez nem az a terület! (könnyezve röhögő smiley) :))))))))))))))))))))))
Ekkor kell minden erőmmel azon lennem, hogy kitartsak a végsőkig. Talán ez a legkritikusabb terület amiben fejlődést kell mutatnom, mert a kitartás elérése nem mindig komfortos érzés. Főleg ha van benned egy hatalmas elvárás, türelmetlenség és vágy a végeredményt illetően. És csak teszem, teszem és teszem fel egymásra a festékrétegeket, hogy a végén előbukkanjon az a végeredmény amire már én is úgy tekintek, hogy..na, ezért megérte!
És ez csodálatos érzés!
Töltsd le most a Művészfabrikáló INGYENES különkiadását - az Anyáknapi orgonafestmény útmutatóját és válj te is művésszé! KATT IDE!
Ha tetszett az ötlet, nézz körül a blogomon hasonló tartalmakért!
Várlak szeretettel a facebook csoportomba akár kavicsfestőként, akár nézelődőként, de érdeklődsz a kavicsfestés iránt: facebook csoport itt
Ha még érdekel ennek a két csodálatos épületnek a története, akkor görgess lejjebb és olvass tovább!
Pápoc
A templom rövid története
Pápoc a leletek tanúsága szerint már a X-XI. században gyepű őrzők által lakott település volt. Egyes oklevelekből következtethető, hogy már Szent István idején is lakták. Első írásos említése egy 1234. évi oklevélben "Papuch" néven történik. A település a XIII. században a Csák nemzetség ugodi ágának kezén volt. Pápoc történetének kiemelkedő pillanata volt a pápoci csata 1403-ban, melyben a Zsigmond párti Stiborci Stibor vajda seregei döntő vereséget mértek Nápolyi László Anjou ellenkirály hadaira. 1406-ban a csata helyszínét már mezővárosként jelöli meg Zsigmond oklevele.
1250 utáni évtizedekben építették a most is álló pápoci kápolnát. Egyes részeit azonban egy régebbi, elbontott templom maradványaiból alakították ki. A négykaréjos, mai nevén Havas Boldogasszony-kápolna azzal a Szent Lőrinc-egyházzal azonosítható, amely a 14. század középső évtizedeiben Pápoc plébániatemploma volt, s amelyet Gersei Margit alapító tevékenysége, valamint Kálmán győri püspöknek az azt megerősítő, 1365-ből származó oklevele a prépostság hatáskörébe utalt.
A négykaréjos, kétszintes, Árpád-kori Szent Mihály-kápolna helyreállítására 1965-1966-ban került sor. A kutatás során kiderült, hogy a déli kaput ismeretlen építményből áthozott, bélletes kapukeret másodlagos elhelyezésével a 18. században alakították ki mai helyén, az eredeti darabok elég pontatlan és helyenként felcserélt összerakásával. A kutatásnak ezt az eredményét a kapuzat köveit restauráló és a két hiányzó oszlopot pótló Szakál Ernő is megerősítette. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a fehér márvány küszöb római faragvány lehet, miután a Dunántúlon ez a kőanyag a természetben nem fordul elő. A négykaréjos és emeletes, tetején nyolcszögű lanternával - és annak minden második oldalán egykor ikerablakokkal - kialakított kápolna építésének koráról a belső pillér- és oszlopkötegek részletformái nyújtanak közelebbi felvilágosítást. A fejezetek és lábazatok meredek vonalú tagozása ugyanis a 12. századra jellemző stílusformákról tanúskodik, a 13. századi formákról tanúskodó déli kapu utólag, az épület barokk kori helyreállítása során került mai helyére.
Források: Horváth István: Pápoc középkori története; Pápoc középkori egyházi épületei (Koppány Tibor, Ivicsics Péter);
Hermánszeg
A műemlékjellegű református templom és fa-harangláb a Hősök útja 8. szám alatt található. Az épületet és a népies késő barokk stílusú berendezését a papi családból származó Vasvári Ódor Gábor készítette 1797-1799 között.
Hermánszeg református egyházáról 1501-ből való az első írásos említés.
A reformáció Jánkról a Drágffyak birtokáról juthatott ide. Előbb anyaegyház volt, majd 1725-től, mint Jánk fíliáját említik.
A falu korábbi temploma a temetővel átellenben fából épült, azonban leégett.
1796-ban Barkóczy Ferenc és János grófok 154 négyszögölnyi földet adományoztak templomhelyül, ahová a hermánszegiek közköltségen egy csinos téglatemplomot emeltek, melynek alapját 1797. május 15-én tették le.
Az épületet 1799. augusztus 9-én fejezték be Dányádi András gondnok, Simai Mihály főbíró és Simai László egyházfi buzgalma folytán. Építője a már említett Vasvári Ódor Gábor volt.
A templom nyugati végénél áll az egyszerű, négy oszlopon nyugvó, alul deszkával burkolt, vízvezető eresszel övezett sátortetős fa harangláb, amely az 1800-as években épült és 1999-ben felújították. A harangláb két harangot hordoz. Az egyik harang felirata "A hermánszegi ref.egyház saját költségén öntette 1855." A másik harangon ez olvasható: " A hermánszegi Ekkla a maga költségén öntette 1812." Ez a harang elhasadt és ujra öntette Csepelyi Antal Mándon. A harangöntés költségét részben tengerentúli adományból fedezték.
A 200 éves felújított hermánszegi templomban 1999. június 29-én hálaadó istentiszteletet tartottak, ahol az igét dr.Bölcskei Gusztáv püspök, az egyház lelkészi elnöke hirdette. Az eredeti szépségében pompázó templom felújítási költségeit a szatmári egyház-megye, az önkormányzat és a gyülekezet biztosította. Az ünnepségen Szécsi András lelkipásztor és családja úrvacsorai kannát és kenyérosztó tányért adományozott a gyülekezetnek. Így emlékeztek meg a közel két évtizedes hermánszegi szolgálatukról. A jubileumra Dányádi Gyula gondnok és neje gyönyörű úrasztali, szószéki, mózesszéki terítőt adományozott Isten dicsőségére az egyházközségnek.
Forrás: WIKIPÉDIA
Töltsd le most a Művészfabrikáló INGYENES különkiadását - az Anyáknapi orgonafestmény útmutatóját és válj te is művésszé! KATT IDE!
Ha tetszett az ötlet, nézz körül a blogomon hasonló tartalmakért!
Várlak szeretettel a facebook csoportomba akár kavicsfestőként, akár nézelődőként, de érdeklődsz a kavicsfestés iránt: facebook csoport itt
